Page 3 - 1923-08
P. 3

25—IV 1923                                  C  O  S  I  N  Z  E  A  N  A                         Pag. 123

                      Rugămintea din urmă                                     Utolsó üzenet.
              Eşti schilav tot! Un cerşetor                       Mint nyomorék, ki koldul utcaszélen, —
                Te ’ntorci acum acasă,                            Térsz szülófóldet bércei alá ;
              Şi ce fecior frumos erai!                           Pedig fejedet fenn hortad kevélyen,
                Dar ori cum eşti, ce-ţi pasă !                    De most már mindegy, nem gondolsz rea.
              Tu vei vedea iar satul tău                          Meglátod ujra szép falud határát,
                Şi casa voastră 'n vale,                          A patak mentón kis lakocska vár rád ;
              Şi biata mamă-ţi va eşi                             S anyád hullatva forró kónyeket,
                                   Plângând în cale.              A kert osvényén elodbe siet.
              Şi eu rămân să mor pe-aici                          Én nem megyek ! A halál jár elótteni,
                Cu liftele păgâne!                                Bósz harci zajjal tór ránk a pogány !
              Ah, par’că simt, că n’am s’ajung                    A nap — ugy érzem — sôtétül folóttem,
                Să văd ziua de mâne.                              Es holnap tán már nem virrad reám.
              Cu douăzeci de-odată ’n car                         Bus társaimmal dobnak sirhalomba,
                La groapă mă vor duce,                            S egy taliga a teinetési pompa,
              Şi, bun e Domnul de-om avea                         A jó Istentól nagy kegy lesz nekünk,
                                 . La cap o cruce.                Ha egy fakereszt jelzi nyughelyünk !
              Noi de copii ne ştim, şi-am fost                    Drága barátja szép gyermekkoromnak,
                Ca fraţii, ba mai bine.                           Ki testvérnél is hivebben szeret:
              Eu de-am avut un singur ban                         Emlékszel-e, ha egy fillérem volt osak,
                L’am împărţit cu tine ;                           Azt is niegosztám oromest veled?
               Şi tu cu gura foc prindeai                         S nálad viszont a szeretet hevének
                Să-mi dai ajutorare;                              Lángzó szavai ajkidról kelének,
               Să-ţi răsplătească Dumnezeu                        Áldjon meg érte az igaz, a jó,
                                   Că-i bun şi mare!              A véghetetlen boles Mindenható!
               Şi-auzi acum! De-or întreba                        S most hallgasd meg utolsó kivánságom :
                In sat de-a mea venire                            Ha a faluban sorsom kérdenék,
               Tu ’n loc de adevăr să spui                        Tedd tul magad egy gyongéd hazugságon,
                Că n’ai de mine ştire,                            S modd : mit se’ tudsz vajjon élek-e még?
               Că n’am fost la un regiment —                      Nem hordtuk együtt harci feg/verünket !
                Dar spune-Ie ce-ţi place.                         Mondj bárniit, a mi szétválasztott minket ;
               Că pentru ei ori viu, ori mort,                    Hisz ugyse bánja — tudom — a falu,
                                   Tot una face.                  Élô-e, holt-e a szegény fiu !
               Iar mamei — Doamne, cum aş vrea                    O csak anyácskám csalódna hitében !
                Credinţa s’o înşele!                              Én Istenem, be kivánnám néki !
               Să-i spui, că m’ai lăsat rănit                     Mondd el, hogy itt a várfalak tovében
                La Turnu-Măgurele,                                Fia sebzetten van teritve ki ;
               Dar voiu sosi cât de ’ncurând.                     De jónni fog, meggyógyul nemsokára.
                 Ascultă-mi rugămintea,                           Mondd ezt, hallgass hived kérô szavára !
               Că mama, dac’ar şti că-s mort                      Mert jól tudoni, rá téboly szállana,
                                   Şi-ar perde mintea.            Ha megtudná, hogy elesett fia.
               Tu s’o amâi cu zi de zi                            A valóságot halogasd sokáig,
                 Şi spune-i câte toate,                           Mondj neki mindent, mi eszedbe iut,
               Ea e bătrână, n’are mult                           Kevés van néki ugyis a halálig,
                 Să mai trăiască, poate;                          Már int felé a temetói ut.
               Şi pentru ce să-i amărăşti                         S végsó óráit árva életének
                 Şi zilele puţine?                                Fájó szavakkal mért keseritnéd meg?
               Că n’are ’n lume bun şi drag                       Mert rendületlen azt hiszi szegény:
                                    Decât pe mine.                Legdrágább kinese én vagyok, csak én !
                ar Linii, de s’ar întâmpla                         S ha ugy hozná a sors, hogy kedvescmmel
                 Să vă 'ntâlniţi vr’odată,                        Találkoznál véletlenül talán ;
               Să-i spui că-s sănătos şi-aş vrea                   Mondd, azt kivánom ószinte szivemmel,
                 S’o aflu măritată.                                Hogy uj szeretôt leljen a leány.
               Tu uită-i-te 'n ochi să vezi                        S mikor ezt mondod, nézz szemébe mélyen,
                 De-o doare ori n’o doare;                         Oróm vagy bánat ébréd-e szivébe?
               Iar dacă vei vedea-o stând                          Nem hallgatja-e érzéketlenül?
                                    Nepăsătoare,                   Vagy szenvedése bus szemébe ül !
               Să-i spui că m’ai lăsat rănit                       Mondd, hogy a nedves, korhadt szalma ágyon,
                 Pe umedele paie,                                  Tele sebekkel vergódik hive;
               Că doctorul în carnea mea                           S megtépett testén — gyôzni a halálon, —
                 Adâncă brazdă taie,                               Barázdát vágott az orvos keze.
                Că de dureri eu mă isbesc                          Mondd, hogy éltemet gyótrelemben tóltom,
                 Şi urlu ziua ’ntreagă,                            S a fájdalomnak jajszavát üvóltóm;
               Şi c’am murit gândind la ea,                        S ha tán a kintól mégis meghalok,
                                   Că mi-a fost dragă.             Vég percemben ¡s reá gondolok !
               Şi dacă ochii ei atunci                             S ha látod akkor, hogy büvos szemében
                 Mai tulburi se vor face,.                         Talán egy kónycsepp mégis megjelen:
               N’o mângâia ! E de prisos,                          Ne vigasztald ! Hagyd kônyezô kedvében,
                 Te rog s’o laşi în pace.                          Az enyhitó szó ott szükségtelen.
               O frunză veştedă nu-ji dă                           Ha hervadás száll a fa egy lombjára,
                 Cuvânt să zici că-i tr anină                      Nem hoz még ószt az édes enyhe nyárra !
               Şi-o lacrimă in ochii ei                            S egy kóny, ha néki fólcsillan szernén :
                                    Nimic nu ’nseamnă!             Még nem tanuság, hogy busul szegény !
               Şi-acum dă-rni mâna! A sunat                        S most arra kérlek, adj kezet barátom !
                 Cornistul de plecare,                             A kürt folharsan, indul a sereg !
               Du Oltului din partea mea                           A messze Oltnak, mely átfoly hazámon,
                 O caldă salutare,                                 Vigy részemról egy hó üdvózletet.
                Şi-ajuns in ţară, eu te rog,                       S ha oda érsz a haza szent fóldjére,
              ■:  Fă-mi cel duTurmă bine:                          Én kérve-kérlek az Isten nevére :
                Pământul ţârii să-l săruţi                         Borulj a foldre hüséges barát,
                                    Şi pentru mine!                S csókold hclyetteni áldott szent porát !...
   1   2   3   4   5   6   7   8